A nő, mint HR-es és a testépítés

A nők működéséről még fogok írni, most azonban nézzük át pontról-pontra azokat a tapasztalatokat, amelyeket a “Bevezetés”-ben említettem. 


Az első arról szólt, hogy az érzelmeinket, az érzéseinket jobb, ha talonba tesszük és csak legvégső esetben adjuk át magunkat neki. Vajon megtehetjük ezt? Megtehetjük, hogy semmit sem érzünk, abszolúte semmit? A nők nagy részének ez kitűnően megy. Hiszen ők nagyon bonyolult lények, még élvezni sem mechanikus úton szoktak, a  nemi szerv ki-be húzkodásával, hanem előtte úgymond lelkileg is rá kell hangolódniuk. 


Az a férfi, akinek nincsenek érzései, leginkább egy jéghideg, számító vásárlóhoz hasonlatos, aki magabiztosan járja útját a húspiacon, arra a felfogásra alapozva, hogy ha a nő kéreti magát az sem azért történik, mert valójában nemet akar mondani, csak megjátssza magát. Aki nem tudja, miről is beszélek, nézzen meg egy hatvanas években készült Elvis Presley filmet. Esetleg egy Bond-filmet, amely ugyanerre a sablonra épül, arra az atavisztikus vágyódásra, amelyet egy nő érez, amikor meglátja a luxusnak és a nagyvilági létnek az alapvető kellékeit: a jó pasit, az egzisztenciát (pénzt, lóvét, zsét) és az ezekkel járó, a B-filmek elengedhetetlen háttereként szolgáló dugást. 


A legtöbb érzéketlen vadbaromnak is azért van szerencséje a nőknél (amely nem szerencse, hanem nagyon is tudatos, a női bensőből származó ősi ösztön), mert a nő összetéveszti az érzéketlenséget, a műveletlenséget a magabiztossággal és az önálló cselekvéssel. Ezért aztán, aki egy cseppet is moralizálni mer az életén, mások sorsán, az önállótlan, tutyi-mutyi fráter, aki nem méltó a figyelemre.

Mit is jelent itt a HR-es viselkedés?

Sok nő panaszkodik a pasasokra, hogy elbénázzák az első randit és mint tudjuk az első benyomás döntő. Mert ha a nő eldöntötte, hogy te egy szerencsétlen idióta vagy, esetleg nem forgattad meg a leányzó lelkét, akkor ezt később semmi sem moshatja le rólad.

Vagy talán igen, de akkora energiákat kellene befektetni az "ügyletbe", hogy ez aztán már végképpen nem éri meg senkinek, kivéve, ha valamilyen homályos pszichikai oknál fogva már az első randin annyira szerelmes voltál, hogy elbaltáztad a dolgot.

Én az első randevút, nem is hívnám randinak, inkább találkának (aki nem tudja, mi a különbség a kettő között, nézze meg Sidney Lumet 1968-as klasszikusát, "A találka"-t).

Egyes munkáltatók, fejvadászok nem elégszenek meg az önéletrajzzal, ó nem, kell még mellékelned egy úgynevezett motivációs (kamu) levelet is, amelyben felsorolod azon erényeidet, amelyek lehetővé teszik, hogy TE EGYEDÜL tölthesd be azt az állást legjobban, amelyben számot adsz azon képességeidről, amelyek arra predesztinálnak, hogy mindenki azt érezze TE lehetsz egyedül a befutó. Mármost ha túl keveset írsz a levélbe az is gond, ha túl sokat az is.

Valahogy így van ez az első találkával is. Megpróbálod magad bemutatni valahogyan, mert be kell, virtuálisan még soha senkit sem ismertek meg igazán. Ha tetszik/nagyon tetszik a nő nehezebb a dolgod, mert arra figyelsz, hogy ne váljon zavarossá a mondandód, lévén egy HR-essel ülsz szemben, aki most keményen értékel téged, neked pedig el kell adnod magad, be kell mutatnod élőszóban a motivációs leveledet, ez pedig a legnehezebb dolog a világon (úgy, hogy másodjára is akarjon veled találkozni).

Különösen nehéz ez akkor, ha a pasas soha nem részesítette előnyben az ismerkedés ezen formáját és teljesen új neki a HR-es szupernő-delikvens felállás.
 
Sok nő megpróbálja megkönnyíteni a kérdést és azt mondja, hogy az első találkán a legjobb amit tehet a pasas az, ha FIGYEL a nőre. Ez mind szép és jó, de figyelni virtuálisan is tudok, a számítógép mögül.

A nő beadta a derekát, eljött a találkára, mert virtuálisan látott benned valamit, ami minimálisan ugyan, de felkeltette az érdeklődését. Erre pedig ott ülsz kukán és meg sem szólalsz? Hagyod, hogy ő beszéljen magáról, amikor elvileg RÁD kíváncsi? A találkára elvihető motivációs levelek közül ez a rosszabbik, amikor túl keveset "írunk bele", amikor a nő semmit sem tud meg rólunk, legfeljebb meglát élőben. A benyomás pedig nagyon kevés, épp ahhoz elég, hogy tovább érdeklődjön.

Valahogyan közölni kell a nővel, hogy miért választottad éppen őt és miért vagy most ott vele, ahol...tudom ez nem sok, de motivációnak talán elég. Aztán vársz, vársz az értesítésre, de nem jön szép boríték, vagy SMS, hogy "felvételt nyert", mert általában mindig történik valami.

Nem arról van szó, hogy nem vagy elég jó, hanem a nőnek másfajta tökéletesség kell, így nem töltheted be az "állást".

Ehhez kapcsolódik az a történetem, amely a második év vége felé esett meg velem. Amikor már végképpen letettem mindenről. A nő jóval idősebb volt tőlem, legyen elég annyi, hogy negyvenes évei végén járt. Jó teste volt, lévén testépít és edző is. Kaptam tőle egy olyan tartalmú levelet is, hogy csak miattam regisztrált társkeresőre, persze akkor még nem tudtam, hogy ebben nagy(obb) szerepe volt annak, hogy véget ért egy majdnem ötéves kapcsolata egy huszonéves sráccal. Az volt az “álom”, mindig így emlegette. Már kapcsolatunk elején felhívtam rá a figyelmét, hogy nem akarok erről hallani és nem akarok állandó összehasonlítás tárgya lenni.

Természetesen megígérte, miért ne tette volna. Elmondtam továbbá, hogy anyagi helyzetem sem rózsás, mert padlón vagyok éppen. Biztosított róla, hogy őt ez nem érdekli. Tetszett nekem a stílusa, tetszett, amit írt és sajnos figyelmen kívül hagytam, hogy az ember szorult helyzetében bármit megígér, így nem feltétlen kell komolyan venni az ilyen fogadkozásokat.
Szorult helyzet lehet az is, ha valaki kapuzárási pánik előtt ál, aggódik a ráncai miatt, vagy egyszerűen csak nincs aki megdugja esténként, s ezt úgy kompenzálja, hogy bárhol-bármikor felemlegeti, hogy ő annyira jó nő, hogy négy-öt férfi kellene, hogy kielégítsék (persze naponta), s az a tény, hogy most éppen velünk van olyasvalami, amit nekünk, férfiaknak alaposan meg kell becsülnünk, lévén még ő tett engedményt azzal, hogy egyáltalán szóba állt velünk.

Itt kezdtek lassan, de biztosan felcserélődni a képzeletbeli szerepek. Olybá tűnt fel, hogy eredetileg is én akartam ezt a kapcsolatot, s ő pusztán beleegyezett, ami óriási kegy volt a részéről. Egyre mélyebbre merültem a mocsárban, pedig nagyon megszólalt a riasztócsengőm, elemi erővel villogott.

(Folytatása következik…)

Ahogyan a nők működnek

Sokszor elhangzik - általában nők és harcos, magukat független, okos "szupernőnek" tartó csajok szájából -, hogy úgymond ők másképpen működnek, mint a férfiak. Mivelhogy ők határozzák meg, kit részesítenek abban a kegyben, hogy széttárt lábaik közé bejuthat. Nem is ezzel van a gond, hanem az ezt megelőző döntési mechanizmussal, azzal, ami meghatározza ezt a döntést. 


A világirodalomban sokszor feldolgozták ezt a mozzanatot, elég ha Dreisernek a Carrie című művére gondolunk, mint a leghíresebb-leghírhedtebb példára. Persze egyetlen mondatban is meg lehetne fogalmazni azt, amiről itt szó lesz, de ez a mondat annyiszor elhangzott már, hogy szinte lejáratott közhellyé vált. Egy irodalmi műnek mindig van ereje, különösen, ha jól van megírva és a lényegre tapint olyképpen, hogy nem fedi fel közvetlenül azt, amire rá akar világítani. Ezért most itt az én parabolám a témáról.

Barbarella és a pénz hatalma


Barbarella életkora meghatározhatatlan volt. Nőnemű lénynek látszott, dús barna sörényével, vékony derekával, mélyzöld szemeivel és sudár termetével. Ám nem volt az. Már maga sem tudta, hány évszázada érkezett a Földre. Megtetszett neki az itteni élet és felvette egy nő alakját. Az évszázadok teltek-múltak és Barbarella úgy lett egyre emberibb. Már nem is emlékezett rá, milyen is volt az élet odahaza. Egy dolgot nem értett soha: a szerelmet. Azt, hogy hogyan lehet megszeretni valakit, hogyan lehet vele élni, hogyan lehet családot alapítani és hogyan lehet gyermeket nevelni.

Barbarella egyik napon filmet nézett. Bár nem nagyon érdekelte a filmművészet, s nem is egészen értette sokszor, ami a vásznon zajlik, de próbálkozott. Ezen az estén egy vígjátékot nézett, az "Oscar"-t Louis De Funes-től. Nem nagyon értette, nem is tudott rajta igazán nevetni, s már azon gondolkodott, hogy betesz egy felnőtteknek szóló DVD-t, amelyeknek képi világát időnként még izgalmasnak is találta, bár sokat már nem tudtak neki mutatni ott sem.

Ám az egyik jelenetben az egyik szereplő azt találta mondani a Funes által alakított figurának, hogy "a szívügyek gyakorta a pénzügyektől függnek", s ez szöget ütött Barbarella szép fejébe. "Hogyan lehetséges ez, hogyan?", tette fel magának újból és újból a kérdést. Mivel nem értette a szerelmet és nem tudott érezni sem, egyszerűen képtelen volt felfogni, hogyan alakíthatja pár darab papír a vonzódást egy másik személyhez.

Bár azt már megfigyelte bevásárlóközpontokban való sétái alkalmával, hogy esztétikailag formás nők (akik megítélése szerint már majdnem elérték az ő szintjét) gyakorta olyan férfiak oldalán jelentek meg, akiknek külső megjelenését Barbarella nem találta igazán vonzónak, s nem is szerette volna velük igazán azt, amit ő lényegnek nevezett.

Ő maga is kapott pénzt, egy rakétahajtóműveket tervező vállalatnál dolgozott. Nem volt nehéz bejutnia. Sokkal, de sokkal többet tudott a földieknél a hajtóművekről, s akár ionhajtóművet is tudott volna tervezni csillagközi utakhoz, de nem akarta felfedni magát. Gondtalan élete volt, de a pénzt nem igazán tudta hasznosítani. Barbarella testének nem volt szüksége szerves táplálékra és habár tudott enni, de maga a tápanyag nem hasznosult. A pénz kapcsán arra gondolt, hogy eddigi modern életének egyetlen célja van: hogy minél inkább megközelítse a tökéletes nőt és minél jobban nézzen ki. Órákat tudott tölteni méregdrága boltokban cipők és ruhák között, majd pedig a fél boltot felvásárolta és hazavitette a cuccokat. Amikor otthon belenézett a tükörbe, emberi szemmel egy földöntúli szépség nézett szembe vele. Arca márványsimaságú volt, teste görög szoborhoz volt hasonlatos. De ő ezt nem látta, nem érezte...

Egy napon az egyik társkeresőn összeszedett egy férfit. A férfi okos volt, nagyon is. testileg is minden rendben volt vele, Barbarellát vonzotta. Sok helyre mentek együtt. Együtt szórakoztak, együtt ettek, együtt aludtak. A lány egyre jobban kezdte érezni magát és bizsergett, ha a férfi hozzáért. "Talán szerelmes leszek?", tette fel magának félve a kérdést. Mindennél inkább szerette volna.

Pár hétre rá, hogy találkoztak, az egyik bevásárlóközpontban sétáltak és Barbarellának nagyon megtetszett az egyik neves cipőgyártó magassarkúja. Ám sem pénz, sem hitelkártya nem volt nála.

-Kicsim,- mondta új párjának, - annyira tetszik nekem ez a cipő, vedd meg nekem, nincs nálam pénz...

A férfi kicsit szégyenlősen sütötte le a szemét.

-Életem, - mondta zavartan a lánynak, - szeretném megvenni neked, de ez többe kerül félévi keresetemnél is.

Barbarellát váratlanul érte ez a vallomás.

-Azt akarod mondani, hogy nincs rá pénzed? - kerekedett el a szeme. A férfi szembenézett vele.

-Hát azt - jelentette ki kerek-perec.
Barbarella azonnal elengedte a férfi kezét. Nem szerette, ha nem teljesülnek a kívánságai. Szótlanul sétálgattak a Plázában egymás mellett és a lány egyre csak morfondírozott magában. Elégedetlenséget és kis dühöt érzett, bár ezt sem tudta szavakba önteni, de az a határozott görcsös szorítás a gyomra tájékán ezt jelezte neki.

"Nem sok hasznomra van ez a pasas", gondolta magában, s ekkor eszébe jutott a nemrég látott filmvígjáték ominózus mondata.

"Megvan, ujjongott fel szinte hangosan, hát ez az. Ezt jelenti az a mondat. Igen...igen...nem vagyok elégedett, tehát az érzéseim távol állnak a szerelemtől. Szakítanom kell vele", határozta el most már végérvényesen.

A szakítás fájdalommentes és gyors volt. SMS-ben, mint mindig.

Elégedetten hajtotta álomra a fejét aznap. A szerelmet ugyan nem sikerült megtalálnia, de gazdagabb lett egy tapasztalattal. Képzeletben hozzáírta az eszményi férfit feltérképező listájához: a szívügyek a pénzügyektől függnek. 
 
(Folytatása következik...)

Bevezetés

Az utóbbi időben sokszor elgondolkodtam azon, hogy tényleg úgy működik-e a társkeresés, a párra találás, ahogyan az elmúlt két és fél év keserű emlékei felfedték nekem. Hiszen az ember mindig reménykedik, legalább abban, hogy téved és mégsem volt igaz mindaz, amit átélt, talán csak egy hagymázas lázálom rossz emlékét, valamiféle utóhatást vetített ki magára és ezek a fájó, de már múlófélben lévő emlékek csupán valaki másnak a tudatát terhelik.

Ám a fájdalom csak nem szűnik és te azon kapod magad, hogy bizony ezek veled estek meg. Semmi baj, tapasztaltabb lettél, bölcsebb, erősebb. nem azon kell siránkoznod, hogy kihasználtak és nem azt kaptad, amit vártál. Ahogyan a régi mondás tartja, csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát. Öreg hiba, bár ha belegondolsz abba, hogy a remény mennyi mindent elhitet veled, talán már nem is annyira súlyos.
Mindig reménykedünk, hogy amit mélyen érzünk, az a sokadik érzék, amely megkongatja a vészharangot, nem is létezik, s most majd nekünk is sikerül. Ez csakis azért lehetséges, mert a legtöbbünk, mi férfiak, úgy fogjuk fel a szerelmet, a párkapcsolatot, mint ami érzelmekre épül. Arra, hogy a másik élete annyira fontossá válik számomra, hogy nem tudom elképzelni nélküle a holnapot. Ám ez kegyes (vagy éppen kegyetlen) hazugság.

Ha jót akarsz magadnak, örökre jegyezd meg: egy párkapcsolat nem az érzelmekről szól, nem attól lesz sikeres, vagy sikertelen, mert a felek nem szeretik egymást eléggé, vagy éppen túlzottan is. Egy párkapcsolat sima üzleti vállalkozás, amelybe a felek beleadják, amijük van. Ha túl kevés, amid van, a nő azonnal kihátrál a kapcsolatból. Különösen súlyos dolog, ha éppen padlón vagy, vagy éppen tönkrementél. Az emberek sztereotípiáknak élnek, s ez éppúgy igaz a mindennapi életre, akárcsak a televízió, vagy az internet világára. Ha valaki elbukott az életben, vagy fél térdre rogyott, akkor bukott embernek számít, akárcsak egy Jean Valjean, vagy Edmond Dantes, akiket kivetett magából az álszent társadalom.


A nő sem kegyelmez, ezért egy tanácsom van indításképpen:

Soha, de soha ne keress társkeresőn párt, nőt magadnak! Tudom, hogy nehéz egyedül és szeretnéd, ha egy másik emberi lény szeretne, ha végigsimítaná a hajad, ha néhanapján megsimogatná az arcodat, ha megcsókolna. Ha gondoskodhatnál róla és ő is gondoskodna rólad, egyszerűen azért, mert szeret. De jól gondold meg: ha ideig-óráig működik is a dolog, amit át fogsz élni, valójában puszta illúzió. Az illúzió nem más, mint a valóságnak olyaténképpeni eltorzítása, ami azt sugallja feléd, hogy nincs még késő, mindig van még egy dobás. Egy nőnél soha nincs. Ha elvesztette benned azt a hitét, hogy helyette, érte is helyet tudsz állni (s nem VELE együtt), akkor jön a “már másnak látlak, mint annak előtte” rossz duma és a többi fájdalmas dolog, aminek semmi köze ahhoz, hogy te mennyire vagy jóképű, jóvágású, vagy remek szerető. Kíméld meg magad ettől és ne keress társkeresőn párt, ha padlón vagy! Vagy vállald a következményeket és élj az illúziónak.

S ha mindez nem tántorított el, hallgasd meg a történeteimet, s a tapasztalataimat. Az alábbiakban összefoglalom, mitől is kellene távol tartanod magad, ami persze szintén illúzió, mert egy sikeres ismerkedést követően úgyis elragad az örvény és nem fogod uralni az eseményeket. Azok fognak uralni téged, s a végén elemésztenek.

Akkor higgy a nőnek, ha ló legel a sírján…

...mondta a "Maverick"-ben James Garner. Szexista és érzéketlen megállapítás? Nem az.
Az ugyanis mindig elhangzik, hogy nekünk, férfiaknak mit kellene adnunk a nőnek, de az szinte soha, hogy ő mit tehetne értünk. A nőnek mindig igényei vannak, a férfiaknak pedig hibái. A nő a tökéletest, az Igazit és ehhez hasonló képtelenségeket keres, míg a férfi egy társat, aki szereti, aki érzelmeket képes adni Neki, aki lelki társ is egyben.

Ám már az első pontnál megbukik a nő, mert a legtöbben képtelenek a szeretetre. Persze, szeretnének ők, ha a férfi körülményei olyanok lennének. Ha egy férfi és egy nő a társkeresőn eljut a "kapcsolatig", akkor hamarosan belebotlanak a körülmények hatalmába. A nő persze biztosítja "szerelmét", hogy neki nem számítanak a "körülmények", hiszen mindettől függetlenül őt, az embert szereti. Ám ez kényelmes hazugság. A nő megnyugtatja a lelkét és hamis illúziókba ringatja a pasast, pedig már döntött az elhagyásáról.

A következő szituációk azt taglalják, mikor kell még emelt fővel elhagyni a süllyedő hajót azoknak a szerencsétleneknek, akik "komoly" kapcsolatban gondolkodnak egy olyan helyen, ahol a nők 99%-a Mr. Tökélyt keresi.

1. Soha ne add át magad az érzéseidnek! Érzelmeket hazudni a legkönnyebb dolog. Szinte mindenki képes rá és a nők szinte tökélyre vitték ezt a művészetet. Az érzelmek mindig az értelemtől függnek egy nőnél, hiszen először eldönti, érdemes-e egyáltalán érzelmeket mutatnia. A közbeeső időben, midőn amolyan HR-esként teszteli a férfit, olyan semleges kifejezésekkel igyekszik a szeretetre éhes pasas száját befogni, mint a "vonzódom hozzád", "kedvellek" és egyéb számára kényelmes megoldások.

2. Tévhit, hogy a nők agyra buknak és az ágyékukhoz a férfi agyán keresztül vezet az út. Aki ezt elhiszi, nézzen körül az intelligens férfiak körében. Általában egyedül vannak, mert az események túlzott lényeglátása mindig taszító, ráadásul egy intelligens férfi átlátja mindezt, amiről itt szó van és bele sem megy számára fájdalmat okozó és bukással kecsegtető kapcsolatokba.

3. Az igazán hiú nők szívesen beszélnek leendő választottjuknak az exükről, hogy ő micsoda fantasztikus pasas volt és ha tehetnék még mindig vele lennének. Különösen igaz ez akkor, ha a nő sokkal idősebb volt, mint az imádat tárgya. Ha ezt meghallod, menekülj. Először is, Te nem vagy az ex és nem is leszel soha. Másodszor, ha állandó hasonlítgatás tárgya vagy, előbb-utóbb elbuksz. Inkább előbb, mint utóbb.

4. "Volt egy álomkapcsolatom, mondja a nő, ha tehetném, még mindig vele lennék. kevesebbel nem érem be". Lásd, mint az előző pontban, azzal a kiegészítéssel, hogy az "álom" mindig valamilyen tulajdonsághoz járul hozzá. Gazdagsághoz, hogy jó az ágyban, vagy egyszerűen annyira fiatal a nőhöz képest, hogy az elnéz neki bármilyen hibát, amit egy vele egykorúnál nem tolerálna.

5. "Kérek pár nap, egy hét, blah, blah, blah, gondolkodási időt. Ez alatt átgondolom, hogy mit érzek", mondja a nő. Ne hagyd. Nem érez semmit, nem is érzett soha és már eldöntötte, hogy elhagy. Egy kapcsolatban nincs gondolkodási idő és nincs felkészülési idő az érzelmekre. Vagy léteznek, vagy nem. Ez esetben nem.

6. Légy kicsit durva, nemtörődöm, közönséges és legyen benned egy jó adag arrogancia is. A legtöbb nő ugyanis összetéveszti a magabiztosságot a fenti taszító tulajdonságokkal és akkor is vonzódni fog a férfihez, ha ilyen jellemzőket mutat. Mert ez macho és mert a pasas marha határozottnak tűnik fel, még ha nem is az. Így el lehet vegetálni egy darabig,a kérdés az, megéri-e. Kinek kell egy olyan nő, aki a fenti tulajdonságokat tartja vonzónak egy férfiben?

7. Szeretetet és szerelmet keresel és mit kapsz helyette? A nagy fogadkozások helyett egy érzéketlen nőt, aki még azt sem szereti, ha kimondod neki, hogy "szeretlek", mert ezt úgymond érzékeltetni kell és elég, ha bensőnkben tudjuk, mit is érzünk a másik iránt. Ez úgy, ahogy van hazugság. Aki nem tudja, nem akarja kimutatni az érzéseit, vagy maga is sérült, vagy nincsenek neki. Szükség van arra, hogy a másik fizikálisan is hallja, amint partnere kimondja a bűvös szót. Tűnj el az ilyen nő környezetéből, nem éri meg.

8. Légy problémamentes, vagy halj meg egyedül! Soha ne kezdj kapcsolatot, ha valami gondod, problémád van, mert a nők nagy része nem erről akar hallani, nem érdekli őket csak a "tündérkirályfi" és az a bizonyos fehér ló. Az még becsülendő, még inkább felvállalható, ha egy nő nyíltan közli ezt, játszmák és félrevezetés nélkül. Ám a legtöbben erre képtelenek. Marad a hazugság és a háttérben az ideális,a problémamentes élet hajszolása. Aztán, amikor kiderül, hogy az "imádott" királyfi nem ilyen, pillanatok alatt kihűlnek a nem is létező érzések, még a vonzódás is eltűnik, a királyfiból csúf béka lesz. Egy kapcsolat elején még beteg se légy, mert nem tudod gerincre vágni imádott hölgyedet és már ez is ok az elhagyásra.

9. "Csak érted regisztráltam a társkeresőre!", írja neked a nő. Persze, még igaz is lehet. Egy kép és néhány gondolat megkapó mivolta előnyös színben tüntette fel a férfit. Ám ez édeskevés. Soha nem volt elég, még akkor sem, ha az életben bebizonyosodik, hogy tényleg ilyen. Lásd a nyolcas pontot.

10. Persze mindig kettőn áll a vásár. Igaz az, hogy csak azt lehet kihasználni, aki hagyja magát. Ezért aztán senki nem vethet a másik szemére semmit. Légy erős, ne társkeresőn keress párt. Veszteni fogsz.

S legvégül: való igaz, szerelem és szeretet nélkül élni nagyon nehéz. Ám ha az illúziója van meg, az még fájóbb. Néha rátör a férfire is a nagy szeretet/szerelem igény, szinte fizikailag fáj. De ezeket csendben, magányban át kell vészelni, mert ha nem ezt teszed, olyan kompromisszumokba fogsz belemenni, amiket később keservesen megbánsz.

A szeretet/szerelem hiánytól már csak egy szarabb dolog van. Ha van melletted valaki és mégis egyedül vagy.

(Folytatása következik…)