Lady Chatterley szeretői

A nők működéséről még fogok írni, most azonban nézzük át pontról-pontra azokat a tapasztalatokat, amelyeket a “Bevezetés”-ben említettem. 

Az első arról szólt, hogy az érzelmeinket, az érzéseinket jobb, ha talonba tesszük és csak legvégső esetben adjuk át magunkat neki. Vajon megtehetjük ezt? Megtehetjük, hogy semmit sem érzünk, abszolúte semmit? A nők nagy részének ez kitűnően megy. Hiszen ők nagyon bonyolult lények, még élvezni sem mechanikus úton szoktak, a  nemi szerv ki-be húzkodásával, hanem előtte úgymond lelkileg is rá kell hangolódniuk. 

Az a férfi, akinek nincsenek érzései, leginkább egy jéghideg, számító vásárlóhoz hasonlatos, aki magabiztosan járja útját a húspiacon, arra a felfogásra alapozva, hogy ha a nő kéreti magát az sem azért történik, mert valójában nemet akar mondani, csak megjátssza magát. Aki nem tudja, miről is beszélek, nézzen meg egy hatvanas években készült Elvis Presley filmet. Esetleg egy Bond-filmet, amely ugyanerre a sablonra épül, arra az atavisztikus vágyódásra, amelyet egy nő érez, amikor meglátja a luxusnak és a nagyvilági létnek az alapvető kellékeit: a jó pasit, az egzisztenciát (pénzt, lóvét, zsét) és az ezekkel járó, a B-filmek elengedhetetlen háttereként szolgáló dugást. 

A legtöbb érzéketlen vadbaromnak is azért van szerencséje a nőknél (amely nem szerencse, hanem nagyon is tudatos, a női bensőből származó ősi ösztön), mert a nő összetéveszti az érzéketlenséget, a műveletlenséget a magabiztossággal és az önálló cselekvéssel. Ezért aztán, aki egy cseppet is moralizálni mer az életén, mások sorsán, az önállótlan, tutyi-mutyi fráter, aki nem méltó a figyelemre.

Mit is jelent itt a HR-es viselkedés?

Sok nő panaszkodik a pasasokra, hogy elbénázzák az első randit és mint tudjuk az első benyomás döntő. Mert ha a nő eldöntötte, hogy te egy szerencsétlen idióta vagy, esetleg nem forgattad meg a leányzó lelkét, akkor ezt később semmi sem moshatja le rólad.

Vagy talán igen, de akkora energiákat kellene befektetni az "ügyletbe", hogy ez aztán már végképpen nem éri meg senkinek, kivéve, ha valamilyen homályos pszichikai oknál fogva már az első randin annyira szerelmes voltál, hogy elbaltáztad a dolgot.

Én az első randevút, nem is hívnám randinak, inkább találkának (aki nem tudja, mi a különbség a kettő között, nézze meg Sidney Lumet 1968-as klasszikusát, "A találka"-t).

Egyes munkáltatók, fejvadászok nem elégszenek meg az önéletrajzzal, ó nem, kell még mellékelned egy úgynevezett motivációs (kamu) levelet is, amelyben felsorolod azon erényeidet, amelyek lehetővé teszik, hogy TE EGYEDÜL tölthesd be azt az állást legjobban, amelyben számot adsz azon képességeidről, amelyek arra predesztinálnak, hogy mindenki azt érezze TE lehetsz egyedül a befutó. Mármost ha túl keveset írsz a levélbe az is gond, ha túl sokat az is.

Valahogy így van ez az első találkával is. Megpróbálod magad bemutatni valahogyan, mert be kell, virtuálisan még soha senkit sem ismertek meg igazán. Ha tetszik/nagyon tetszik a nő nehezebb a dolgod, mert arra figyelsz, hogy ne váljon zavarossá a mondandód, lévén egy HR-essel ülsz szemben, aki most keményen értékel téged, neked pedig el kell adnod magad, be kell mutatnod élőszóban a motivációs leveledet, ez pedig a legnehezebb dolog a világon (úgy, hogy másodjára is akarjon veled találkozni).

Különösen nehéz ez akkor, ha a pasas soha nem részesítette előnyben az ismerkedés ezen formáját és teljesen új neki a HR-es szupernő-delikvens felállás.
 
Sok nő megpróbálja megkönnyíteni a kérdést és azt mondja, hogy az első találkán a legjobb amit tehet a pasas az, ha FIGYEL a nőre. Ez mind szép és jó, de figyelni virtuálisan is tudok, a számítógép mögül.

A nő beadta a derekát, eljött a találkára, mert virtuálisan látott benned valamit, ami minimálisan ugyan, de felkeltette az érdeklődését. Erre pedig ott ülsz kukán és meg sem szólalsz? Hagyod, hogy ő beszéljen magáról, amikor elvileg RÁD kíváncsi? A találkára elvihető motivációs levelek közül ez a rosszabbik, amikor túl keveset "írunk bele", amikor a nő semmit sem tud meg rólunk, legfeljebb meglát élőben. A benyomás pedig nagyon kevés, épp ahhoz elég, hogy tovább érdeklődjön.

Valahogyan közölni kell a nővel, hogy miért választottad éppen őt és miért vagy most ott vele, ahol...tudom ez nem sok, de motivációnak talán elég. Aztán vársz, vársz az értesítésre, de nem jön szép boríték, vagy SMS, hogy "felvételt nyert", mert általában mindig történik valami.

Nem arról van szó, hogy nem vagy elég jó, hanem a nőnek másfajta tökéletesség kell, így nem töltheted be az "állást".

Ehhez kapcsolódik az a történetem, amely a második év vége felé esett meg velem. Amikor már végképpen letettem mindenről. A nő jóval idősebb volt tőlem, legyen elég annyi, hogy negyvenes évei végén járt. Jó teste volt, lévén testépít és edző is. Kaptam tőle egy olyan tartalmú levelet is, hogy csak miattam regisztrált társkeresőre, persze akkor még nem tudtam, hogy ebben nagy(obb) szerepe volt annak, hogy véget ért egy majdnem ötéves kapcsolata egy huszonéves sráccal. Az volt az “álom”, mindig így emlegette. Már kapcsolatunk elején felhívtam rá a figyelmét, hogy nem akarok erről hallani és nem akarok állandó összehasonlítás tárgya lenni.

Természetesen megígérte, miért ne tette volna. Elmondtam továbbá, hogy anyagi helyzetem sem rózsás, mert padlón vagyok éppen. Biztosított róla, hogy őt ez nem érdekli. Tetszett nekem a stílusa, tetszett, amit írt és sajnos figyelmen kívül hagytam, hogy az ember szorult helyzetében bármit megígér, így nem feltétlen kell komolyan venni az ilyen fogadkozásokat.

Szorult helyzet lehet az is, ha valaki kapuzárási pánik előtt ál, aggódik a ráncai miatt, vagy egyszerűen csak nincs aki megdugja esténként, s ezt úgy kompenzálja, hogy bárhol-bármikor felemlegeti, hogy ő annyira jó nő, hogy négy-öt férfi kellene, hogy kielégítsék (persze naponta), s az a tény, hogy most éppen velünk van olyasvalami, amit nekünk, férfiaknak alaposan meg kell becsülnünk, lévén még ő tett engedményt azzal, hogy egyáltalán szóba állt velünk.

Itt kezdtek lassan, de biztosan felcserélődni a képzeletbeli szerepek. Olybá tűnt fel, hogy eredetileg is én akartam ezt a kapcsolatot, s ő pusztán beleegyezett, ami óriási kegy volt a részéről. Egyre mélyebbre merültem a mocsárban, pedig nagyon megszólalt a riasztócsengőm, elemi erővel villogott.

(Folytatása következik…)